10.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/16

1)

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió működéséről szóló Szerződés („EUMSZ”) 56. cikkét, a diszkrimináció tilalmát, valamint a szerencsejáték-tevékenység koherens és szisztematikus módon történő tagállami korlátozás követelményét, amely törvényi célt a tagállam alapvetően a játékfüggőség elleni küzdelemmel és fogyasztóvédelemmel indokol, hogy azzal ellentétes az online és offline sportfogadásra és lóversenyfogadásra vonatkozó nemzeti tagállami monopólium, ha a tagállamban magánszolgáltatók a függőség veszélyét jelentős mértékben magukban hordozó egyéb online és offline szerencsejátékot (kaszinójáték, kártyajáték, pénznyerő automaták, online kaszinójáték, online kártyajáték) koncessziós rendszerben földi játékkaszinókban egyébként szervezhetnek a tagállam által elhatározott piacátalakítás óta?

2)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikkét, a diszkrimináció tilalmát, valamint a szerencsejáték-tevékenység koherens és szisztematikus módon történő tagállami korlátozás követelményét, hogy e cikk sérelme fennáll és e követelmény nem teljesül, ha megállapítható, hogy a játékfüggőség elleni fellépéssel és fogyasztóvédelmi törvényi céllal indokolt piacszerkezet-átalakítás tényleges következménye vagy megvalósulása a játékkaszinók számának, a játékkaszinók éves játékadójának, a játékkaszinó koncessziós díjakból származó állami költségvetési bevételi előirányzatnak, a játékosok által vásárolt értékzsetonoknak, és a pénznyerő automatákon játékjog szerzésére alkalmas pénz összegének folyamatos növekedése a tagállam által elhatározott piacátalakítás óta?

3)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikkét, a diszkrimináció tilalmát, valamint a szerencsejáték-tevékenység koherens és szisztematikus módon történő tagállami korlátozása követelményét, hogy e cikk sérelme fennáll és e követelmény nem teljesül, ha megállapítható, hogy az alapvetően játékfüggőség elleni fellépéssel és a fogyasztóvédelmi törvényi céllal indokolt nemzeti állami monopólium bevezetése és a magánszolgáltatók részére engedett szerencsejáték-szervezés mellett gazdaságpolitikai célként jelenik meg a nagyobb tiszta játékbevétel, illetve a játékkaszinó piac lehető legrövidebb időn belül történő kiemelkedően magas jövedelemtermelő szintjének elérése egyéb állami költségvetési kiadások és közfeladatok finanszírozása érdekében?

4)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikkét, a diszkrimináció tilalmát, valamint a szerencsejáték-tevékenység koherens és szisztematikus módon történő tagállami korlátozása követelményét, hogy e cikk sérelme fennáll és e követelmény nem teljesül, valamint a szolgáltatók indokolatlan különbségtétele áll fenn, ha megállapítható, hogy a tagállam ugyanazon közrendi okra hivatkozással egyes online szerencsejáték-[Or. 2. o.] szolgáltatásokat a nemzeti állami monopólium számára tart fenn, míg más online szerencsejáték-szolgáltatásokat mégis elérhetővé tesz növekvő számú koncesszió kiosztásával?

5)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikkét, és a diszkrimináció tilalmát, hogy azzal összeegyeztethetetlen, ha az online kaszinójáték engedély megszerzését kizárólag a Magyarország területén földi játékkaszinóval (koncesszióval) rendelkező szolgáltatók számára teszik elérhetővé, és ezért a Magyarország területén földi játékkaszinóval nem rendelkező szolgáltatók – beleértve a más tagállamban földi játékkaszinóval rendelkező szolgáltatókat is – az online kaszinójáték engedélytől el vannak zárva?

6)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikkét, és a diszkrimináció tilalmát, hogy azzal ellentétes, ha a tagállam egy esetleges földi játékkaszinó koncessziós pályázati kiírással, illetve a földi játékkaszinó koncesszió megszerzésére vonatkozó megbízható szerencsejáték-szervezőkénti ajánlattétel engedélyezésével elvi lehetőséget biztosít arra, hogy a földi játékkaszinó koncessziós jogot és annak birtokában online kaszinó engedélyt a jogszabályi feltételeknek megfelelő bármely – akár más tagállamban honos – szolgáltató is megszerezze, de nyilvános és átlátható koncessziós pályázati kiírást az érintett tagállam nem tesz közzé, és a szolgáltató a gyakorlatban az ajánlattételi lehetőséggel sem tud élni, ennek ellenére a tagállami hatóság az engedély hiányában történő szolgáltatás miatt a szolgáltató terhére jogsértést állapít meg és közigazgatásinak tekintett szankciót állapít meg a szolgáltatóval szemben?

7)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikkét, a diszkrimináció tilalmát és az átlátható, objektív és nyilvános engedélyezés követelményét, hogy azzal ellentétes, ha a tagállam egyes szerencsejáték-szolgáltatások tekintetében koncessziós pályázati rendszert alakít ki, ugyanakkor a koncesszióról döntő szerv a koncessziós pályázat kiírása helyett egyes megbízható szerencsejáték-szervezőnek minősített személyekkel is koncessziós szerződést köthet, ahelyett, hogy egyetlen koncessziós pályázat kiírásával valamennyi szolgáltató számára azonos feltételekkel lehetővé tenné a pályázaton való részvételt?

8)

Ha a 7. kérdésre nemleges a válasz, és ugyanazon koncesszió megszerzésére adott tagállamban többféle eljárás is bevezethető, az EUMSZ 56. cikke alkalmazásában a tagállamnak biztosítania kell-e ezek egyenértékűségét az átlátható, objektív és nyilvános engedélyezés és az egyenlő bánásmód követelményére tekintettel az alapvető szabadságra vonatkozó uniós rendelkezések hatékony érvényesülése érdekében?

9)

Befolyásolja-e az 6–8. kérdésekre adandó választ, ha a koncesszió odaítéléséről szóló döntéssel szemben sem egyik, sem másik esetben nem biztosított bírósági felülvizsgálat vagy más hatékony jogorvoslat?

10)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikkét, az Európai Unióról szóló Szerződés („EUSZ”) 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lojalitási klauzulát és a tagállami intézményi és eljárási autonómiát az Alapjogi Charta („Charta”) 47. és 48. cikkével, és az ezekből következő hatékony bírósági felülvizsgálati eszközök és a védelemhez való jog követelményével együtt, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következő uniós jogi feltételeknek, valamint az érintett tagállam által előírt korlátozás szükségességének és arányosságának vizsgálata során az alapügyben eljáró nemzeti bíróság akkor is hivatalból vizsgálatot és bizonyítást rendelhet el és folytathat le, ha erre egyébként a tagállami nemzeti perrendi szabályozás nem ad törvényi felhatalmazást?

11)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikkét a Charta 47. és 48. cikkével, és az ebből kővetkező hatékony bírósági felülvizsgálati eszközök és a védelemhez való jog követelményével együtt, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következő uniós jogi feltételek, valamint az érintett tagállam által előírt korlátozás szükségességének és arányosságának vizsgálata során az alapügyben eljáró nemzeti bíróság nem terhelheti a bizonyítási terhet a korlátozással érintett szolgáltatóra, hanem az uniós jognak való megfelelőség és a tagállami szabályozás szükségességének és arányosságának igazolása és bizonyítása a tagállam, és konkrétan az alapügyben támadott határozatot hozó tagállami hatóság feladata, aminek a hiánya önmagában a tagállami szabályozás uniós jogba ütközését eredményezi?

12)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikkét a Charta 41. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes ügyintézéshez való jogra, a 41. cikk (2) bekezdés a) pontjában foglalt meghallgatáshoz való jogra, és a 41. cikk (2) bekezdés c) pontjában foglalt indokolási kötelezettségre, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojalitási klauzulára, ugyanakkor a tagállami intézményi és eljárási autonómiára is tekintettel, hogy e követelmények nem teljesülnek, ha az eljáró tagállami hatóság a szerencsejáték-szolgáltatást nyújtó szolgáltatót a nemzeti jog rendelkezésénél fogva a közigazgatási szankció kiszabására irányuló eljárás megindításáról nem értesíti, a közigazgatási eljárás során a tagállami szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségéről a nyilatkozatát később sem szerzi be, és anélkül szab ki egyfokú eljárásban a nemzeti jog által közigazgatási természetűnek tekintett szankciót, hogy határozatának indokolásában ezen összeegyeztethetőségről és az ezt alátámasztó bizonyítékokról részletesen számot adna?

13)

Az EUMSZ 56. cikkére és a Charta 41. cikk (1) bekezdésére, 41. cikk (2) bekezdés a) és c) pontjára, valamint a 47-48. cikkére, és az ebből következő hatékony bírósági felülvizsgálati eszközök és a védelemhez való jog követelményére figyelemmel, teljesülnek-e az e cikkekben foglalt követelmények, ha a nemzeti szabályozás uniós jognak való megfeleltethetőségét a szerencsejáték-szolgáltató először és kizárólag a nemzeti bíróság előtt kifogásolhatja?

14)

Értelmezhető-e úgy az EUMSZ 56. cikke, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozására vonatkozó tagállami igazolási/indokolási kötelezettség, hogy e kötelezettségének a tagállam nem tett eleget, ha a vizsgálat, illetve a korlátozás elrendelésének időpontjára nézve a korlátozás közrendi céljait alátámasztó releváns hatásvizsgálat nem állt és nem áll rendelkezésre?

15)

Figyelemmel a kiszabható közigazgatási bírság mértékének törvényi kereteire, a szankcióval sújtott tevékenység természetére, és különösen a tevékenység közrendi- közbiztonsági érintettségére, valamint a bírság represszív céljára, megállapítható-e a Charta 47-48. cikke alapján, hogy a szóban forgó közigazgatási bírság „büntető jellegű”, és ez a körülmény befolyásolja-e a 11-14. kérdésben feltett kérdésekre adandó választ?

16)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikkét, hogy ha a fenti kérdésekre adott válaszok alapján az alapügyben eljáró bíróság megállapítja a szabályozás és annak alkalmazásának jogellenességét, meg kell állapítania, az EUMSZ 56. cikkének nem megfelelő nemzeti szabályozásra alapított szankció uniós jogba ütközését is?