29.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 314/9

1)

Úgy kell-e értelmezni a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló 2014/59/EU irányelv (1) 2. cikke (1) bekezdésének 2. és 23. pontját a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjával – amelynek értelmében a „hitelintézet” olyan vállalkozás, amely a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket fogad el, valamint saját számlára hiteleket nyújt (CRR intézmény) – összefüggésben, hogy a 2014/59/EU irányelv 1. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik az olyan szanálási egység (szanálási társaság) is, amely már nem rendelkezik banki szolgáltatási tevékenység végzésére vonatkozó bankjogi engedéllyel, illetve jogszabályi engedély alapján már csak egyetlen (banki) szolgáltatási tevékenységet végezhet, amely kizárólag a portfólió felszámolását szolgálja?

2)

Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni (a 2014/59/EU irányelv 117. cikkének 1. pontjával módosított) a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 3. cikkének (2) bekezdését, hogy a nemzeti közigazgatási hatóság által elrendelt leírási intézkedés – az európai Alapjogi Charta 17. cikkének (1) bekezdésére tekintettel is – (az első kérdésre adott nemleges válasz ellenére) minden további formaság nélkül, teljes hatállyal bír más tagállamokban letelepedett személyek tekintetében?

3)

Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén: Ellentétes-e az uniós jog által az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdésében rögzített tőke szabad mozgásával az olyan nemzeti rendelkezés, amely a 2014/59/EU irányelv hatályát kiterjeszti az olyan szanálási egységre (szanálási társaságra), amely már nem rendelkezik banki szolgáltatási tevékenység végzésére vonatkozó bankjogi engedéllyel, illetve jogszabályi engedély alapján már csak egyetlen (banki) szolgáltatási tevékenységet végezhet, amely kizárólag a portfólió felszámolását szolgálja?

4)

Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot az „effet utile” és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében rögzített lojális együttműködés elvére tekintettel, hogy valamely más tagállamban akkor is el kell ismerni a nemzeti közigazgatási hatóság által elrendelt leírási intézkedést, ha a 2014/59/EU irányelvből eredő szabályokat a nemzeti jog alapján olyan intézményre is alkalmazzák, amely a 2014/59/EU irányelv 2014. július 2-i hatálybalépésekor még az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerinti hitelintézet (CRR intézmény) volt, azonban már a 2014/59/EU irányelv nemzeti jogba való átültetése határidejének 2014. december 31-i lejárta előtt elveszítette e minőségét?

5)

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 67. pontjában és 44. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő „biztosítékkal fedezett kötelezettség” fogalompárt, különösen a 2014/59/EU irányelv 1. cikkének (2) bekezdésére tekintettel, hogy az olyan kötelezettségeket is magában foglal, amelyek tekintetében valamely közjogi területi önkormányzat (a jelen ügyben: az osztrák Bundesland Kärnten [Karintia szövetségi tartomány]) törvény útján kártalanító kezességet vállalt?

6)

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni a 2014/59/EU irányelv 43. cikke (2) bekezdésének b) pontját, valamint 59. cikke (3) bekezdésének b) pontját és (4) bekezdését, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amelynek eredményeként a 2014/59/EU irányelv 43. cikke szerinti hitelezői feltőkésítésnek megfelelő intézkedés végrehajtására olyan helyzetben kerül sor, amelyben már nincs reális kilátás arra, hogy az intézmény életképessé tehető, és a rendszerszintű jelentőségű szolgáltatásokat sem adják át áthidaló intézménynek, és egyébként az intézmény többi részét sem értékesítik már, hanem ez az intézmény kizárólag az eszközök, jogok és kötelezettségek kezelését szolgálja ezen eszközök, jogok és kötelezettségek rendezett, aktív és lehető legjobb módon történő önálló értékesítésének céljával (a portfólió felszámolása)? Ilyen helyzetben – a 2014/59/EU irányelv rendelkezései alapján – elsődlegesen rendezett fizetésképtelenségi eljárás keretében kell-e végrehajtani e szanálási egység (szanálási társaság) felszámolását?